Magyar Kultúra Napja 2022
A Magyar Kultúra Napja az Ács Károly Művelődési Központban
Január 22-e a magyar kultúra napja, annak emlékére, hogy Kölcsey ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát 1823-ban. Ráckeve Város Önkormányzata és az Ács Károly Művelődési Központ – 2022-ben január 21-én, pénteken ünnepelte meg e jeles napot, az esttel nemzeti kultúránk sokszínűsége mellett tanúskodva.
A magyar kultúra napi ünnepségünkre Petrás Mária Prima Primissima- és Magyar Örökség díjas népdalénekes, keramikus kiállítását és a magyar tradicionális jazz-élet talán legpatinásabb együttesét a Budapest Ragtime Band – et hívtuk vendégül.
Szabó Gertrúd, az Ács Károly Művelődési Központ igazgatója köszöntőjében Batta András zenetörténész – Kölcsey munkájáról szóló gondolatait idézte fel: “A magyar Himnusz büszke emelkedettség, egy sokat próbált nép mélyből jövő segélykiáltása: „Szánd meg Isten a magyart…” Aligha írhatta volna Kölcsey Ferencnél alkalmasabb költő a Himnuszt. Nem azért, mert a nagyok között ő volt a legnagyobb, hanem azért, mert ő volt a legesendőbb. A Himnusz ugyanis borús ének („Vár állott, most kőhalom”), amelyre az átokkal terhelt magyar sors vet árnyékot („S ah, szabadság nem virúl / A holtnak véréből”), s marad a könyörgés: „Isten, áldd meg a magyart”. Mintha Kölcsey – ősi családja révén, amelyet a Honfoglalásig vezetett vissza – csekei magányában maga élte volna meg a „magyar nép zivataros századait”. Magyarsága Debrecenben pallérozódott református tudattal, örökös magányát a korai árvaság tragédiája alapozta meg, amihez maradandó nyomot hagyó gyerekkori betegség társult. Kölcsey nem volt hősi alkat. De a hatalom rá is gyanakodott, mert a gondolat veszélyes fegyverét forgatta az irodalom csataterén. Pajzsán a magyar nyelv nemzetformáló angyalát hordta.”
Majd felelevenítette a verset megzenésítő alkotó munkájáról Gárdonyi Géza egykori írását is: „Erkel Ferenc, amikor a Himnusz megzenésítésén dolgozott egy feljegyzés szerint így emlékezett vissza arra az időszakra: „Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz…”
A Himnusz eredeti, megzenésített változatának eléneklése után Vereckei Zoltán, Ráckeve polgármestere köszöntötte az ünneplő közönséget:
“Megosztott világban élünk. Nem újdonság ez a kijelentés, nap mint nap érzékelhetjük magunk is. Bal és jobb oldal üti egymást a közélet porondján, bal- és jobbhorgok csattannak sűrű sorozásban, nagypolitika telepszik rá hétköznapjainkra, szakít szét barátságokat, közösségeket, és – sajnos – már nem csak így a választások környékén. Vannak, akik élvezik ezt, már-már sportot űznek belőle, hogy a velük bármily okokból nem egyetértőkre politikai bélyeget ragasszanak, szidalmazzák, sokszor álságos, hazug módon próbálva kiközösíteni a másikat. Szemüket hályog fedi, a rövidlátó politikai érdek hályoga, ami jobbik esetben csak tájékozatlanságból, rosszabb esetben butaságból vagy rosszindulatból fakad, elhomályosítva a távolra látást, a perspektívát. Pedig ott, messze mégiscsak van egy közös érdek, egy kisebb vagy nagyobb közösség, egy család, egy település, végső soron egy ország, a magyarság megmaradásának az érdeke. Ha más nem, ennek kellene előttünk lebegnie, amikor egymásnak esünk.
Első hallásra nyilván furcsa: mit keres a csizma az asztalon? Elment a polgármester esze? A magyar kultúra napján miért beszél erről?
Nos azért, mert – ahogyan Csányi Vilmos a neves etológus fogalmaz – minden kultúra összetartó ereje, hogy tagjai megegyeznek a közös értékekben.
A kérdésem az: vannak-e még mindannyiunk számára elfogadható közös értékek? Tudunk-e még legalább ennek létezésében hinni?
Elfogadjuk-e – mondjuk – a legkisebb közös nevezőnek a magyar kultúrát?
El tudjuk-e fogadni Kölcsey Ferencet, Vörösmarty Mihályt, Aranyt, Jókait, Mikszáthot mindannyian, mint értéket, hogy csak néhányat említsek a régi nagyok közül?
Adyt, József Attilát, Radnótit?
El tudjuk-e fogadni egyszerre – még ha esetleg nem is tartozik valamelyik a kedvenceink közé– Illyést, Némethet, Verest, Kassákot, Füst Milánt, Vas Istvánt, Szép Ernőt, Tormayt,Vass Albertet,Márait?
El tudjuk-e fogadni – még ha nem is értünk esetleg egyet mindenben vele– Gion Nándort,Sütő Andrást, Konrádot, Eszterházyt, Spirót, Kertészt mindannyian, mint a magyar irodalom értékeit?
Vagy tényleg – örökre kárhozottan – választanunk kell közöttük?
És sorolhatnám itt a film- és színházi rendezőket, színészeket, akiknek produkcióit ma már szintén a politika fekete szemüvegén keresztül látják sokan.
Ezért itt és most is arra kérek mindenkit: próbáljuk levenni ezt minél többször! Vegyük le, és nézzünk körül!
Meglátjuk, a tér kinyílik, a színek visszatérnek.
Nem előítéleteket, összeesküvéseket, fondorlatokat kell mindig mindenhol keresnünk, hanem értékeket.
És mi más kínálhatná ehhez a legjobb kiinduló pontot, mint a kultúra?”
A beszédet követően került sor a Budapest Ragtime Band ünnepi műsorára. Az 1980-ban alakult zenekar ízelítőt adott sokszínű repertoárjából. Hallhattunk virtuóz hangszerszólókat, humoros átdolgozásokat, jazz és dixieland standardokat. A ragtime mellett a koncert elmaradhatatlan része volt a show, a vidámság és a móka. Önfeledt szórakozást nyújtottak ünnepi alkalmunkon.
Rendezvényünkhöz kapcsolódóan megtekinthették vendégeink színháztermünkben és az aulában Petrás Mária figurális kerámiáit. Jellegzetesen felismerhető alkotásai hitet, szeretet és erőt sugároznak. Köszönjük szépen a művésznőnek, hogy bemutatásra kerülhettek munkái intézményünkben.
Magyar kultúra napi rendezvényünket a Szózat eléneklésével zártuk.
Január 22-én sem maradtunk program nélkül. 11 órákor a Monarchia Szimfonikus Zenekar művészei “A világhíres magyar zenekultúra gyöngyszemei…” című koncertjére került sor az Ács Károly Művelődési Központban.
