Ács Károly

(Kisbankházapuszta, 1823. július 14. – Budapest, 1894. március 1.) nyelvész, népköltészet-kutató, országgyűlési képviselő.

Ráckevéhez tartozó Bankháza pusztán született. Iskoláit Ráckevén, majd Kunszentmiklóson végezte. Jogi tanulmányait Kecskeméten végezte (egy időben Jókai Mórral). Rövid idejű joggyakornokoskodás után az ügyvédi vizsgát Pesten tette le, 1844-ben. Ügyvédként, majd vármegyei tisztviselőként dolgozott. Az 1848-as szabadságharc idején polgári tisztviselőként működött közre és szabadcsapatot szervezett. Világos után egy évig bujdosott, de 1852-ben elfogták és halálra ítélték, később ezt az ítéletet hatéves fogságra enyhítették. A várfogság idején megtanult több nyelvet, így 1858. évi szabadulása után nyelvtanárként dolgozhatott egy leánynevelő intézetben. Később egy biztosító társaságnál helyezkedett el. 1861-ben és 1865-ben országgyűlési képviselővé választották, majd visszavonult ráckevei birtokára. Vagyona egy részét Ráckevére hagyta azzal a céllal, hogy hozzanak létre egy gazdasági iskolát a községben (Ady Endre Gimnázium elődje), másik részét pedig – 18 000 koronát – a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta.

Verseket írt, nyelvkönyveket (német, olasz, román, szlovák, szerb) állított össze, de szerb és román népköltési anyagokat is gyűjtött, és ezeket magyarra fordította. Több cikke, tanulmánya jelent meg (biztosítási témában is), valamint két önálló kötetét is kiadták. Művei 1848 előtt az Athenaeum című folyóiratban, később számos más lapban (Vasárnapi Ujság, Nővilág, Napkelet, Hon) jelentek meg.

Főbb művei:
– Virágok a román népköltészet mezejéről, 1858.
–  Még három román népballada, 1871

 

1848-ban Görgey Artúr őrnagy elnökletével haditörvényszék tanácskozott Ráckevén és mondott halálos ítéletet Zichy Ödön grófra, akit a szomszédos Lórév községben felakasztottak. A kivégzés helyén királyi rendeletre kápolnát építettek, mely ma is áll. Görgey saját kezűleg írott levele – az akkori országgyűlésnek – hiteles másolata a helyi Árpád Múzeumban megtalálható.

Szoros barátságba került Jókai Mórral és Petőfi Sándorral is.

Az egyik legszebb magyar elbeszélő költemény: János Vitéz – és daljáték ihletőjének, Horváth Nep Jánosnak sírja a ráckevei Szt. Domonkos temetőben található. Valószínűsíthető, hogy a Petőfi által többször felkeresett Ráckeve környéki településeken élők (Kiskunlacháza, Dömsöd) megismerhették Horváth élettörténetét, melyet szájhagyomány őrzött. Bizonyosnak tekinthető az is, hogy arról Petőfi Sándor a vele baráti kapcsolatot tartó ráckevei Ács Károlytól ugyancsak értesülhetett.

A jobbágyfiúból lett világlátott huszárkapitány állítólag Petőfi János Vitézének mintája. A VII. Pius pápától kapott gyémántcsillagos keresztjét a székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum őrzi. A gárdaőrnagynak Juliskához fűződő, élete végéig megmaradó szerelmét a végrendelete is kifejezi. A “Kapitányi Portré” az Árpád Múzeum tulajdona.

Arany János népdalában: “Duna vizén lefelé úsz a ladik” tényekkel alá nem támaszthatóan, “kevi” lány szerepel, melynek sorai az Ács Károly Művelődési Központ falán olvashatók.

Élő néprajzi hagyomány már nincs, emlékét a Múzeum őrzi.