„Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell,hogy az erdő észrevett. Ha megállsz egy pillanatra,hallani fogod  a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő,köpenye ráncaiból.” Wass Albert

Az Erdőlakók farsangja családi délutánunk a természetről, annak újjáéledéséről, védelméről, szeretetéről és használatáról szólt.

A délutánt a Kolompos együttes indította el fergeteges, vidám koncerttel.  Minden kicsit és nagyot megtáncoltattak. Átlényegülve és átitatódva a tavaszi énekekkel, zenékkel, pillanatok alatt oldott, felszabadult mulatság vette kezdetét.  A táncolók, finom szalagos farsangi fánkkal, és meleg teával, frissülhettek. A kézműves foglalkozásainkat is az erdő témájára fűztük fel. Lehetett sapkás erdei manókat  erdei állatos képekkel díszített lámpásokat gyártani Szanyóné Brodmann Zsuzsával, és ami külön tiltott élményt jelenthetett a gyermekeknek, lehetett a „falra” festeni, Kérges Tünde segítségével.  Minden gyermek kapott kis ajándék festék csomagot, amivel otthon is folytathatják alkotásaikat.

A gyermekek alkotói pillanatai alatt, a szülőkről sem szerettünk volna megfeledkezni, ezért elhívtunk magunkhoz négy fotóművészt. Mizik Zsuzsanna, Majer Sára, Fugerth Péter, és Engyel Gábor „Ahogy én látom –az erdőt” címmel egy kiállítás keretében mutathatták meg, ki mit gondol, és milyen viszonyulása van az erdőhöz, a természethez, ki mit lát fontosnak megörökíteni, mi az a pillanat, vagy történés, amit fontosnak tart láttatni.  A színház teremben sikerült négyüktől egy nagyon szép anyagot kiállítanunk, amelybe elmerülhettek a gyermekeket kísérő szülők is, amelyen megpihenhetett a szem, és elindulhatott egy gondolat. Az aulába kiválasztottunk tőlük egy- egy képet, amely a négy évszakot, a tavasz, nyár, ősz, és telet mutatja be, ahogy ők látják.

A színház teremben az Így tedd rá!- Balatoni Katával, Zombori- Víg Zsófival, és Bozókiné Csordás Eszterrel táncolhattak a legkisebbek. A mindenki táncháza, a „Forgatós” Kakukk Pállal, és a Bara zenekarral zárult.

A Művelődési Központot zöld erővé varázsoltuk, benne szabadon táncolhatott, mókus, medve, manó, erdei tündér…

Peter Wohlleben szerint az emberi civilizáció alapja, hogy más élőlényeket használunk a túlélésünk és fejlődésünk érdekében, és ezzel semmi baj nincsen. Az viszont elvárható, hogy minél többet tudjunk ezekről az élőlényekről, minél tisztességesebben bánjunk velük, és hogy ne pazaroljuk a tőlük kapott erőforrásokat. Azt mondja – „a fák beszélgetnek, számolnak, barátkoznak, gondoskodnak az utódaikról és tanulnak is -, ahogy mi is ezt tettük ezen az estén.

 

Szabó Gertrúd

igazgató