1. október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztünk

“…Minket meggyaláztak, megöltek,
hernyótalpak halomra törtek,
töltött ágyúcsövekkel vártak,
tízszeres vasgyűrűbe zártak,

bombáztak, lőttek, aprítottak,
fegyvert letenni szólítottak
hazug szavakkal, fenyegetve,
hivatkozván békére, rendre…”

 

1956-os Forradalom és Szabadságharc Emléknapján ünnepi megemlékezést szervezett az Ács Károly Művelődési Központ. Ünnepségünk kezdetén  Szabó Gertrúd igazgató asszony előadásában hangzottak el Buda Ferenc  Rend című versének sorai.

1956 bebizonyította, egyetlen politikai rendszer, még egy diktatúra se maradhat fönn hosszútávon az emberek bizalma és támogatása nélkül.

1956 forradalma azért is győzött, mert maga volt a csoda. Maga volt a csoda már megszületésében is, maga volt a csoda létezésében és halálában. Születésében, mert ott és akkor jött a világra, ahol és amikor senki sem számított rá. Létezésében, mert azokban a napokban megnyílt az ég, és emberfölötti erő győzte le a poklot. És halálában is csoda volt, mert bár jeltelen sírba, arccal föld felé fordítva, szögesdróttal összekötözve temették el, mégis föltámadt, itt van közöttünk ma is, és itt vannak azok is, akik hitet tesznek mellette újra és újra.

Feladatunk, sőt kötelességünk az emlékezés – hiszen ma már a történeti források alapján egyre tisztul a kép, minősítése egyértelmű, az eseményekből, az átélők személyes emlékezeteiből egyre többet ismer meg a történeti tudat. Sokszínű, sodró erejű, tiszta célú és önbecsülésünket helyreállító forradalom volt az 1956-os, amelyet a szabad világ szemlesütve ismert el.

 

A Himnusz eléneklése után Vereckei Zoltán, Ráckeve város polgármestere köszöntötte az emlékezőket. Kiemelte: „Ha vannak nemzeti tragédiák, akkor léteznek nemzeti boldogságok is. Ilyen lehetett az egri diadal 1552-ben, 1848 márciusa, a világháborúkat lezáró első békenapok, és ilyen volt az 1990-es rendszerváltás, amikor az események menete közösségi, eufórikus, történelmi örömöt idézett elő szinte mindenkiben.”… „És hát ilyen volt 1956. október vége, november eleje is: másfél hét felhőtlen öröm, másfél hét szabadság. Aztán a birodalom visszavágott. Megindultak a harcok, dörögtek a fegyverek, s elhulltanak legjobbjaink a rövid harc alatt. A küzdelem mindössze hét napig tartott, s mégis: Magyarország ismét a történelem legdicsőbb lapjaira írta fel a nevét, mint már nem először az évszázadok során.”

Ezt követően Kondor Katalin Európa-érem (2003), A Magyar Érdemrend középkeresztje (2012) díjas újságíró asszony ünnepi szónoklatát hallgathatták meg megemlékezésünk résztvevői. A Magyar Rádió volt elnöke elmondta: nagyon kicsi gyermek volt, az általános iskola alsó tagozatába járt 1956-ban, amikor szülőhelyén, a debreceni főutcán menetelő egyetemistákat – akik azt kiabálták: visszahozzuk Nagy Imrét – a járdán követte. Gyerekfejjel nem értett akkor abból semmit, mi történik, a hangulatból azonban érzékelni lehetett a lázadást, az izgalmat – emlékezett vissza Kondor Katalin. „Az egyetemisták soraiban ott menetelt az egyik osztálytársam nővére is. Sok kép él még bennem, de azt nem tudtam – pedig ott éltem -, hogy Debrecenben dördült el az első lövés az országban. Azt viszont tudtam, hogy november 4-ét megelőzően a mi házunk előtt – amely a 4-es főút mentén volt és van még mindig – vonult véget nem érő sorokban a szovjet tankok hada. Soha annyi tankot ember még nem látott. Mentek Pest felé, de édesapám, aki megjárta a második világháborút azt mondta: ennyi tank egész Magyarországot képes elpusztítani. Ha szóról szóra nem is, képletesen igaza volt. Akkor hosszú-hosszú időre elpusztult egész Magyarország. Nekem ezek a legerősebb személyes emlékeim 1956-ról.                                                                                                        Beszéde végén így fogalmazott: ” Nekünk magyaroknak tehát saját színeinket kell megőriznünk, a saját területünket, múltunkat, értékeinket, szabadságunkat, s nem hagyhatjuk, hogy bárki leigázzon bennünket! Ez 56 üzenete, örökérvényűen!”

Majd Kolarics Andrea operett-musical énekes előadásában – aki a Ráckevei Ady Endre Gimnáziumi egykori diákja – Geszti Péter: Magyarország című dala hangzott el. Ezután a Ráckevei Ady Endre Gimnázium diákjai mutatták be a “Mindenki szem a láncban” című darabot, melyet Gál Ködöböcz Zsuzsanna tanárnő írt és rendezett.

A Szózat eléneklése után a Hősök terén lévő emlékműnél Ráckeve város intézményei és civil szervezetei elhelyezték az emlékezés virágait, koszorúit, tisztelegve az 56-os forradalom hősei előtt.

KOSZORÚT HELYEZ TEK EL:

  • Római Katolikus Egyházközség és Szent Imre Katolikus Általános Iskola
  • Református Egyházközség Ráckeve
  • Ráckeve Város Önkormányzata
  • Ráckevei Járási Hivatal
  • Ács Károly Művelődési Központ
  • Árpád Múzeum
  • Gólyafészek Bölcsöde
  • Ráckeve Város Szakorvosi Rendelőintézete és a Rendelőintézeti Gazdasági Ellátó Szervezet
  • Skarica Máté Városi Könyvtár
  • Szivárvány Óvoda
  • Tankerület Iskolái: a Ráckevei Ady Endre Gimnázium, Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola, Ránki György Alapfokú Művészeti Iskola
  • Duna Baráti Kör
  • Őszidő Nyugdíjas Klub
  • FIDESZ Ráckevei Szervezete
  • KDNP Ráckevei Szervezete

 

Köszönjük Mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték rendezvényünket és együtt emlékeztek velünk a Szabadság Napján.

Az október 23-ai megemlékezés megtekinthető az alábbi linken:

Szabó Gertrúd

igazgató